Paula Hawkins: A víz mélyén
Amikor a baljós legendák újjászületnek
Paula Hawkins egyszerűen nem tud nem ízig-vérig izgalmasat kreálni. Aki olvasta az ’A lány a vonaton’ regényét, teljesen bizonyos lehet abban, hogy a további művek is a sajátos, szürke, ikonikusan depresszív stílust képviselik majd. Az egészen magával ragadó miliő ebből a műből sem hiányozhat.
A történek alappillére egy régmúltba visszanyúló legenda, mely szerint a várost átszelő folyó, folyamatosan szedte női áldozatait, homály fedte módon.
A gomolyfelhők sűrűsödni látsszanak a komor város felett. A települést átszelő folyóból előkerül egy fiatal éveinek derekán járó nő holtteste. A történés pikantériája, hogy pár hónappal ezelőtt egy hasonló korú lány járt ugyanígy, akinek szintén a folyó volt az utolsó élő emlék.
Az ajánlók prekoncepciójából kiindulva, az olvasóban joggal vetődhetnek fel kérdések. Vajon miért, csak női áldozatokat szed a tó? Vajon a halálozások oka a balszerencse energiáinak és a véletlen balesetek műve, vagy áll valaki az ügy mögött? Esetleg többen?
A cselekmény érdekfeszítően, ám főhősünk számára annál kevésbé kalandosan indul. Az ominózus folyóból holtan kikerülő nő 15 éves gyermeke gondviselő nélkül marad. A kamasz lány kénytelen nagynénjéhez költözni, amely az utolsó dolog azok közül, amelyekre igazán vágyott. A lányszer szülte helyzetet tovább tarkítja a misztikum, több szempontból is. A ház, ahová az elárvult kényszerül, történetesen a folyóparton található. Az alapjáraton idilli hangulatot keltő élettér nyugalma és látszatkellemessége csupán csak csalfa káprázat. Az illékony házszerkezet, valamint az éjszaka hangjai furcsa effekteket és dermesztő világot idéznek elő az olvasó nyughatatlan fejében.
A történet egészének pikantériája, hogy a folyóban több évszázadon keresztül lelték halálukat fiatal lányok, nők és asszonyok is. A jelenség végére, pontot kell tenni, ám az olvasási élmény végső tetőfokáig kitart majd érdeklődésünk, a különös történetet illetően.
Ha valaki, akkor Paula Hawkins tisztában van azzal, hogy mit jelent a női szenvedés.
A gyengébb nem gyötrelmeit egy apró lépés választja el a hiperrealista ábrázolástól Hawkins írásaiban, aki rendkívül tehetségesen írja le, hogy mit jelent megjárni a poklok poklát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése